Ismerünk finn írókat, költőket, sportolókat: nevük nem egyszer hosszú, de semmitmondó. Mégis, honnan erednek, mit jelentenek a finn vezeték- és keresztnevek? És miért nem olyan a sorrendjük, mint a magyarban?
Roland tette fel a következő kérdést:
A finn nevekről egyszer már volt cikk a Rénhíreken,azonban az csak a helyes kiejtésről írt. De vajon mit jelenthetnek a finn vezetéknevekben az olyan jellegzetes végződések, mint a -nen,-saari vagy -maki (azt az egyet tudom,hogy a -poika fiat,fiút jelent ) ? Mik a leggyakoribb finn vezetéknevek és mi lehet a jelentésük (mint pl: a magyarban gyakori Kovács,Szabó,Tót(h),Nagy,Varga,stb. nevek),ill. milyen szokások voltak a finn családnevek képzésénél ? Mikortól datálható a finneknél a vezetéknév megjelenése ? Mi lehet a magyarázat arra,hogy a finneknél is (mint minden európai népnél,minket kivéve) a keresztnév megelőzi a vezetéknevet (talán svéd hatás ?) ? A svéd eredetű neveket a finn vagy a svéd kiejtésnek megfelelően kell-e kiejteni ? Milyen jellegzetesen finn keresztnevek vannak (tkp. amik nem bibliai vagy idegen eredetűek,hanem finn szavakból vagy kifejezésekből származnak,mint pl. a magyaroknál az Előd,Álmos,Hajnal(ka),Piroska,stb.) ?
Megpróbálunk sorra mindenre választ adni.
A finn vezetéknevek jelentése
A finn családneveket nyelvtanilag három nagy csoportra oszthatjuk: egyszerűek, képzettek és összetettek.
Az egyszerű nevek általában valamilyen közszóból állnak: Lähde 'forrás',Harju 'vonulat, gerinc', Järvi 'tó', Joki 'folyó', Mäki 'hegy, domb', Koski'vízesés', Kivi 'kő', Kallio 'szikla', Saari 'sziget', Niemi 'földnyelv, félsziget', Salo 'tágas erdő' vagy 'széles sziget' stb. Ezek a nevek gyakran valamilyen felszíni formára utalnak, eredetüket pedig az magyarázza, hogy a személyeket általában annak alapján különböztették meg, hogy melyik tanyán éltek. Vannak állat- és növénynevekből keletkezett családnevek is, pl. Myyrä 'vakond', Karhu 'medve', Susi 'farkas', Repo'róka', Nurmi 'fű', Kuusi 'jegenyefenyő', Koivu 'nyírfa' stb. Előfordulnak melléknévből keletkezett családnevek is: Mieto 'enyhe'.
A legtöbb melléknévi eredetű vezetéknév azonban képzett, és ebben nagy szerepet játszik az olvasónk által említett -(i)nen melléknévképző:Lehtinen 'leveles', Aaltonen 'hullámos', Salminen 'szoros(bel)i', Lahtinen'öböl(bel)i', Mäkinen 'dombos, dombi, helyes, hegyi', Järvinen 'tavas, tavi',Jokinen 'folyós, folyami' stb. Megfigyelhető, hogy itt is a lakóhely lehetett gyakran a név motivációja. A képző előfordulhat képzőbokorban is, pl. a -lainen/-läinen alakban. E forma inkább nagyobb tájegységek nevéhez kapcsolódik, és újabbnak tekinthető: Hämäläinen 'hämei', Savolainen'savói', Lappalainen 'lappföldi' stb.
A képzett vezetéknevek azonban nem csak melléknévi eredetűek lehetnek, például a fenti képzőbokorban megtalálható -la/-lä elem. Ez olyan helyet jelent, amely valaminek a közelében van, ezért gyakran fordul elő tanyanevekben, melyekből ismét családnevek keletkezhettek: Mäkelä'< hegy, domb', Lahtela '< öböl', Nurmela 'füves hely', Koskela '< vízesés' stb. Ilyen neveket képeztek keresztnevekből is: Mattila '< Matti (tanyája)', Anttila '< Antti (tanyája)' stb. Más képzők is előfordulnak családnevekben, nem meglepő módon gyakran ezek is eredetileg helyneveket jelölhettek:Koivisto 'nyírfás, nyírfaliget', Saaristo 'szigetcsoport', Nurmio 'rét, legelő' stb.
Nem meglepő módon az összetett vezetéknevek jelentős része is olyan, amely a valamikori tanyanevekre vezethető vissza. Ezekben is a már ismerős elemek bukkannak fel: Joenpelto 'folyómező' (ti. 'mező a folyó mellett'), Hirvisaari 'jávorsziget', Kaurismäki 'zabőzdomb', Kangasniemi'kopár félsziget', Hautamäki 'sírgödördomb, temetődomb', Ahoniemi'parlagfélsziget', Sillanpää 'hídfő', Pellonpää 'mezőfő', Järvenpää 'tófő' stb.
A finn wikipédia szerint a legyakoribb finn családnevek a Virtanen (< 'folyás, áramlat, folyó'), a Korhonen és a Nieminen (< 'félsziget, földnyelv'). A Korhonen jelentése bizonytalan, alapszavának egyesek (nyelvjárástól függően) 'süket' vagy 'ostoba', mások 'öreg', 'falufőnök', megint mások 'gazdag, büszke', ismét mások 'felemelt, felrakott, felfésült, felborzolt' (pl. haj, széna, szőr') jelentést tulajdonítanak.
A finn vezetéknevek megjelenése
Kelet-Finnországban már a 14. században használtak vezetékneveket, de itt is megfigyelhetőek különbségek. Míg Karjalában elsősorban az egyelemű, Savóban a -nen képzős vezetéknevek voltak gyakoriak. Nyugat-Finnországban viszont nem a családnevek voltak jellemzőek, hanem az apai nevek: innen származnak az olyan vezetéknevek, mint a Mikonpoika 'Mikko fia, Mikkófi' vagy a családfő nevéből képzett tanyanevekből -la/-lä képzővel alkotott vezetéknevek. A nyugat-finn parasztoknak az 1800-as évekig nem volt vezetéknevük. Az 1800-as évek végén azonban mindenki kapott családnevet, a legnépszerűbb típus a -nen képzős volt.
Az urak vezetékneve viszont svéd, ritkábban német volt, de előfordultak latin eredetű nevek is (pl. Sibeliusé). A 20. század első felében igen divatos volt a nevek finnesítése. Az összetett családnevek ekkor terjedtek el igazán: ezek gyakran a svéd nevek tükörfordításai voltak.
A svéd nevek ejtése
A finnek a svéd eredetű neveket svédesen ejtik, így tehát a Kalevala gyűjtője, Lönnrot [lönrút], a himnusz szerzője, Runeberg [runeberi] (egészen svédesen [runeberj]), a politikus és nyelvész Genetz [jenec], a Forma-1-es versenyző, Keke Rosberg pedig [rúszberj].
A svéd nevek kiejtésének szabályairól bizonyára még fogunk írni.
A finn keresztnevek eredete
A legtöbb finn keresztnév az európában széltében elterjedt latin, görög, héber, germán, szláv stb. nevek származéka. A ma leginkább használatos formák eredetileg becéző alakok voltak, de mára önálló, teljes értékű névalakká váltak, és különböző neveknek számítanak. Így például a görögΜιχαήλ [michael], a magyar Mihály őse Mika, Miko, Mikko, Mikkeli, Mikkistb. formákban is használatos, a görög Αλέξανδρος [alekszandrosz] (magyar Sándor!) névnek Aleksanteri, Aleksi, Aleksis, Ali, Santeri, Santtualakja is ismert.
Ezek mellett vannak finn eredetű nevek is, mint például Seppo (< seppä 'kovács'), Satu 'mese', Ilma 'levegő', Kylli ~ Kyllikki (< kyllä 'igen, bizony'),Lempi 'szeretet, szeretett, kedvenc', Vilja 'gabona' stb. A Kalevala megjelenése után népszerűek lettek a kalevalai hősök nevei: Kaleva, Kullervo, Ilmari stb.
Külön érdemes kiemelni az Ilona nevet, mely magyar eredetű, és népszerűségét elsősorban annak köszönheti, hogy a finnek az ilo 'öröm' szót vélik felismerni benne: az ilona kb. azt jelenti, hogy 'örömként'. A magyar Ilona viszont a görög Heléna (Ἑλένη) leszármazottja, egyesek a Ἥλιος [héliosz] 'Nap' szóból származtatják.
A keresztnév és a vezetéknév sorrendje
Egyértelmű, hogy a keresztnév–vezetéknév sorrend nyugat-európai hatás eredménye, de a két névnek korábban valószínűleg nem is volt meghatározott sorrendje. Mivel a vezetéknév eredetileg a tanya vagy a családfő neve volt, gyakran alkotott birtokos szerkezetet a keresztnévvel, ilyenkor a vezetéknév birtokos esetben állt: Virtasen Maija, szó szerint 'Virtanen Maijája'. Ilyen formát találunk például a hírhedt és megénekelt bűnöző, Isontalon Antti ('nagyházi Antti') nevében is.
(Ugyanez fémesített feldolgozásban.)
Fejes László
