Egy átlagember a tesztek alapján 54%-os biztonsággal tudja elkülöníteni a hazug és az igaz állítást. Ez az eredmény csak alig jobb a tippelésnél. Pedig a hazug embert könnyű utolérni. Legalábbis ezt állítja Paul Ekman Beszédes hazugságok című könyvében, melyben a hazugság testi jeleit veszi sorra. Innen megtudhatjuk, hogyan gesztikulálnak, hangsúlyoznak, grimaszolnak, izzadnak vagy pirulnak a hazudósak.
Ezzel kapcsolatos kutatásainak eredményeit ismerteti Paul Ekman aBeszédes hazugságok, A megtévesztés árulkodó jelei a politikában, az üzletben és a házasságban című könyvében. A könyv 1985-ben jelent meg először, de a 2001-es kiadást a szerző legfrissebb kutatási eredményeiről három új fejezettel egészítette ki.
Ekman több mint ötven évnyi az emberi nonverbális kommunikációval – ezen belül a hazugsággal és annak testi jeleivel – kapcsolatos vizsgálódásai mostanában egyre nagyobb érdeklődésre tartanak számot. Nem véletlen, hiszen egy tudományos-bűnügyi sorozat, a Lie to me is népszerűsíti Tim Roth-szal a főszerepben. A filmben a főszereplő, Cal Lightman és hazugságok leleplezésére szakosodott csoportja általában bűnügyek felderítésében segíti a rendőrséget, a forgatókönyv pedig Ekman elméletére és módszereire épít. Nyilván e sorozat népszerűsége is hozzájárult, hogy idén augusztusban nálunk is megjelent végre Ekman munkája a Kelly kiadó gondozásában.
Kézikönyv hazugságvadászoknak?
A szerző, akinek ezen kívül tíz másik könyve is megjelent már a nonverbális kommunikáció témájában, a Kalifornia Orvosi Egyetem pszichológia professzora. Az általa kidolgozott elmélet – Darwin nyomán – azt állítja, hogy az emberi arckifejezések jelentős része velünk született, nem pedig tanult válaszmintázatok. Létezik tehát néhány arckifejezés, ami a világon minden ember számára ugyanazt az érzelmi állapotot tükrözi. Ez alapján feltérképezték az arcot, és 23 izomra osztották, ez a FACS (Facial Action Coding System), és így kódolták az arckifejezéseket is. Itt látható egy kis ízelítő az alap arckifejezésekből:
A FACS vált végül a hazugságvizsgálatok alapjává is. Ezenkívül létrehozta a neve alatt futó speciális csoportot, ami konkrét ügyekben ad ki szakértői véleményt.
A könyvben a hazugságok fajtáit, indítékait és a hozzájuk kapcsolódó érzelmeket veszi sorra, majd ezek folyományaként az erről árulkodó testi jeleket. Ám ha valaki abban a reményben veszi meg a könyvet, hogy elolvasása után majd soha többé nem lehet neki hazudni, ki kell ábrándítsuk. Mert bár a szerző számos módot mutat be sok-sok példán keresztül arra, hogyan lepleződhet le egy hazugság, minden adandó alkalommal elmondja azt is: megállapításai nem kizárólagosak. Vannak profi hazudozók, akiket nem lehet lebuktatni, és olyanok is, akik a hazugság vádja miatti stressztől is gyanússá válnak.
Szivárgások
Ezzel a találó kifejezéssel érzékelteti Ekman, hogyan bukhat le a hazug. A hazugság ugyanis stresszel jár, és még nagyon erős kontrollal sem sikerül minden árulkodó jelet elfedni. A testünk ugyanis számtalan jelet „ereszt”. A könyv részletesen bemutatja, hogy hazugság közben hogyan lepleznek le a szavaink, a hangunk, a kézmozdulataink, a testtartásunk, de legfőképpen az arcunk. Az arcunkon megjelenő jelek olyan arckifejezések, melyek elfedett érzéseinkről árulkodnak. A fapofával hazudó ember arcán is megjelennek villanásokra a valódi érzelmek. Ezt a jelenséget egy öngyilkossági kísérlet miatt kórházba került asszony arcán fedezte fel a kutató. A nő – mint később bevallotta – újabb öngyilkossággal próbálkozott volna, ehhez azonban haza kellett jutnia. Ezt viszont csak egy meggyőző hazugsággal tudta elérni: el kellett hitetnie orvosával, jól van, és szeretne a családjával lenni. A beszélgetésről készült felvételt Ekman sokat vizsgálta – a kutatónak ritka kincs egy olyan képsor, amin valaki egyértelműen hazudik – és felfedezte, hogy a boldogságot tettető nő arcán egy pillanatra átfut a valódi érzelmeit tükröző érzelem, a bánat. Az arckifejezés csak a másodperc töredékéig volt látható, sokszoros lassításban. Az ilyen öntudatlanul a felszínre törő arckifejezéseket (undor, félelem, harag, stb.) Ekman mikrokifejezéseknek hívja, és ezek árulhatják el a többi között a hazugot. Ez a felfedezése forradalmasította a hazugságvadászatot, azóta sok helyen alkalmazzák is (pl.: a sorozatban), sőt ma már bárki elsajátíthatja a mikrokifejezések felismerését speciális tréningeken, ahol, azt ígérik, egy hétvége alatt 20-50%-kal javulhat a teljesítményünk e téren. De gyakorolhatunk az interneten is elérhető képsorok elemzésein is:
Mindezt azzal a gyakran ismételt feltétellel, hogy nem akarunk csalhatatlan bizonyítékot.
Hazugságellenőrző lista
A könyv elsősorban a szakembereknek szól. Tudományos és nagyon alapos, a laikus számára néhol túlságosan is, de a magyarázatokat időről-időre illusztrálja vagy a saját praxisában megtörtént esetekkel (mint a feljebb említett öngyilkos nő esete is) vagy szépirodalmi példákkal (John Updike: Gyere hozzám feleségül, Shakespeare: 138. szonett, Daley: A város hercege). Sőt, egy egész fejezetet szentel a közélet legismertebb hazudós botrányainak. Ekman a hazugságok szempontjából elemzi a Watergate-botrányt, a Challenger űrsikló felrobbanását, és a Jimmy Carter idején esett iráni túszok kiszabadítását. A könyv végén pedig összefoglaló táblázatok segítenek eligazodni a bonyolult rendszerben. Itt átismételhetjük a leplezett információt eláruló viselkedési jeleket, a leplezett információ típusait, és kapunk egy kérdésekből álló listát hazugságvadászat céljára.
A könyv hasznos útmutatóul szolgál hazugságvadászoknak, ezzel együtt azonban, és ez sem elhanyagolható, hasznos azok számára is, akik a hazudozásban akarnak profivá válni. Ekman ezt pontosan tudja, de állítása szerint a könyv segítségével jobban fejleszthető a hazugság leleplezése, mint elleplezése. Reméljük, hogy így van.
És ki ez a fél csávó a borítón?
Ez a kérdés jó eséllyel felmerül az olvasóban, mikor a könyvet a kezébe veszi. Mivel nem a szerző az (hiszen ő már több mint ötven éve kutató), és nem is a Lie to me főszereplője (mert az meg Tim Roth), kicsit elbizonytalanodhatunk. Ravasz húzással a borítóra Danny Blue, Uri Geller utódjának fél arca került. Azon a jogon kerülhetett oda, hogy ő írta a könyv ajánlóját Kékesi Dániel néven. Kékesi már nyolc éve foglalkozik a mikrokifejezésekkel és Ekman munkásságával, és két éve vezeti a hazugságokkal foglalkozó Kiefer Csoportot.
Somfai Barbara
