Ön szerint hogy helyes? „Had adjak egy puszit” vagy „Hagy adjak egy puszit”? Cikkünkből ez is kiderül, mint ahogy az is, hogy mi köze a biciglinek a fridzsiderhez.
Jóllehet idegen szóval fridzsidernek hívjuk hűtőszekrényt, ezt mégsem írhatjuk le, mivel a helyesírási szabályzat, pontosabban az ahhoz csatolt szójegyzék szerint ezt frizsidernek kell írni. De miért is?
Az alapelvek
Helyesírásunknak hivatalosan négy alapelve van: a kiejtés szerinti, a szóelemző, a hagyomány szerinti és az egyszerűsítő írásmód. Esetünkben csak a kiejtést tükröző és a hagyomány szerinti írásmód küzdelméről lehet szó, a kérdést tehát annyival el is intézhetnénk, hogy a fridzsidert a hagyomány alapján írjuk frizsidernek, és pont.
Valójában a kérdés nem ennyire egyszerű, hiszen a szabályzat nem csak az elvet tartalmazza, hanem azt is bemutatja, hogy ez az elv mikor érvényesül: a családnevek írásmódjában (87. pont), a dz és a dzs rövid írásában akkor is, ha azok hosszú hangot jelölnek (88. – erről Kálmán László külön szólt is), az ly használata (89.), az [ë] hang az [e]-vel azonos jelölése (90. – persze erősen vitatható, hogy az [ë] mennyire jellemző a mai köznyelvi ejtésre), ill. egyes szavakban még jelöli a valamikori szerkezetet (hág+csó), illetve őrzi a régies írásmódot (pünkösd – abból az időből, amikor a s a [zs]-t is jelölte – 91.). A frizsider esetében azonban egyik sem érvényesül.
Persze a fenti okoskodás mind érvényét veszti, ha meggondoljuk, hogy a hagyomány elve mennyire áthatja a helyesírást: hiszen leginkább a hagyomány alapján döntjük el azt is, hogy mikor melyik alapelvet részesítjük előnyben.
A szabadság határai
A helyesírási szabályzat általánosságban lehetővé teszi, hogy a szavakat, legalábbis a tőszavakat úgy írjuk le, ahogyan kiejtjük őket. Ez teszi lehetővé, hogy a nyelvbe bekerült új jövevényszavakat is le tudjuk írni (már ha éppen nem akarjuk követni az átadó nyelv írásmódját). Azaz azt a szót, amelyik nem szerepel valamelyik helyesírási szótárban, azt úgy írjuk le, ahogyan szeretnénk (azaz egyszerűen a kiejtést tükröztetve).
A frizsider szó feltehetően azért került így a szótárba, mert valaha tényleg így ejtették. Egy másik lehetőség, hogy soha nem ejtették így, csak mert német/francia jövevényszó, etimológiai alapon okoskodtak úgy, hogy nem lehet benne [dzs]. De akárhogy is, ez az ejtésmód már régen eltűnt (én legalábbis személyesen sosem találkoztam a [zs]-s ejtéssel), és semmi nem indokolja, hogy így írjuk, ha nem így ejtjük.
Hasonló a bicigli esete: ezt etimológiai alapon kell biciklinek írnunk, mivel a latin szóban is [k] van. Az így érvelők még gyakran azt is hozzáteszik, hogy a [k] csak az [l] hatására vált zöngéssé, azaz [g]-vé, és a zöngésségi hasonulást a helyesírás sosem jelöli. Csakhogy az érvelés sántít: az [l] előtt a zöngésülés nem szokott bekövetkezni: míg a biciglivel rokon ciklusszóban senki nem ejt [g]-t, addig a bici[g]li ejtésmód igen elterjedt, ha nem kizárólagos. A bici[k]lit ejtők esetében is feltételezhető, hogy tudatosan, a helyesírás hatására változtatták meg a kiejtésüket, azt hívén, hogy ha így „helyes” írni, akkor így „helyes” ejteni.
És hogy a bevezetőben feltett kérdésre is válaszoljunk: pillanatnyilag csak a hadd adjak egy puszit írásmód a „helyes”, függetlenül attól, hogy hosszan vagy röviden, [d]-nek vagy [gy]-nek ejtjük-e a szóvégi mássalhangzót. Miért? Mert csak ezt a formát tartalmazza a szabályzat, illetve a hozzá tartozó szójegyzék és a bővebb szótár.
A szabályozás célja
A kérdés leginkább az, hogy miért kell ezeket az alakokat felvenni a szótárba. Különösen érvényes ez a kérdés a fridzsider és a bicigliesetében, hiszen ezek nem a „művelt köznyelv” szókincsének részei (habár az utóbbi időben a bicigli egyre inkább afele tart), hivatalos szövegben amúgy is inkább a hűtőszekrény, illetve kerékpár terminusokat illene használni. Ráadásul azok számára, akik fri[zs]idert és bici[k]lit ejtenek, ezeket felesleges felvenni a szótárba, hiszen kiejtésük alapján amúgy is úgy írnák le, ahogyan most a szótárban szerepelnek. A formák szótározásának csak egyetlen célja van: hogy a fridzsider, illetve bicigliírásmódot helytelennek minősítsék.
Mondhatnánk, persze, hogy a helyesírás feladata az egységesítés, de valójában ez sem igaz. Nagy megdöbbenést keltene, ha például egy következő szabályzat úgy jelenne meg, hogy csak a föl változatot fogadná el, a felt nem. A frizsider és a fridzsider, illetve a bicikli és a bicigli éppen olyan alakváltozatok, mint a fel és a föl, semmi sem indokolja, hogy közöttük valamelyiket kizárólagossá tegyük. Azt meg végképp nem, hogy az elterjedtebb ejtésmódot bélyegezzük meg a helyesíráson keresztül helytelennek.
Fejes László
