Tévhiteket megdönteni jó, kiváltképp ha olyan zavarbaejtő kérdésről van szó, hogy kik is a bolgárok. Bolgárok vagy bulgárok? Ez is egy jó kérdés, de most mindenre fény derül. Vigyázat, hosszú!
Roland nevű olvasónk kirgizekkel kapcsolatos kérdésére már korábban válaszoltunk, most a bolgárokkal kapcsolatban érdeklődik.
Köztudott tény,hogy a mai Balkánon élő szláv nyelvű bolgárok eredetileg egy török nyelvet beszéltek (pontosabban az a türk vezetőréteg,mely a szlávokat uralma alá vonta és néppé szervezte).
A politikai ideológia később megpróbálta a saját szája-íze szerint alakítani a bolgárok történetét:a két világháború között a török eredetet,a kommunizmus évei alatt már inkább az "őshonos szláv és trák" eredetet favorizálták.Újabban viszont kezd terjedni egy másik irányzat is,az iráni származás. Az alábbi videó is ezt támogatja:
Ezenkívül a National Geographic is érinti a témát egy cikke kapcsán.
Az "iráni származás elmélete" milyen feltételezés(ek) alapján kezdett el terjedni ?
Mennyi valós alapja lehet (vagy van) ennek az elméletnek ?
(A videót nézve az is felmerült bennem,hogy a videóban bemutatott bolgár-iráni szóegyeztetések valójában az indoeurópai nyelvrokonságból erednek)
És mekkora az elfogadottsága a nyelvészek és történészek között ?
Törökök voltak-e a bolgárok?
Mindenekelőtt azt kell tisztáznunk, hogy valóban igaz-e az a „köztudott tény”, hogy a bolgárok törökök voltak, de szlávok lettek. Röviden: nem igaz. Illetve igaz, csak nem úgy, ahogy azt sokan elképzelik. Mint olvasónk is írja, a bolgároknak csak a vezető rétege volt török, de ők elszlávosodtak. Ezt a folyamatot valóban leírhatjuk úgy, hogy a bolgárok törökök voltak, de aztán szlávok lettek. Ez a leírás azonban annyiban pontatlan, hogy ha számba vesszük az elszlávosodás után bolgárnak nevezett személyeket, akkor azt találjuk, hogy többségük ősei nem voltak bolgárok (törökök), hanem bizony szlávok.
Ugyanezt a folyamatot persze leírhatjuk másként is. Mondhatjuk azt, hogy nem a bolgárok lettek szlávok, hanem a szlávok egy csoportja vette fel a bolgárok nevét – az, hogy ezek között a szlávok között voltak olyanok, akiknek ősei törökül beszéltek, és szintén bolgárnak nevezték magukat, nem is túl lényeges, hiszen ezek száma elenyésző.
Valójában a probléma azért mondvacsinált, mert egy-egy népnév mindig más közösséget takar, a közösséget időben más és más tartja össze, sőt, egy időben is különbözőképpen lehet megítélni, hogy egy-egy személy vagy közösség mely néphez tartozik. Ma például a macedónok szerint ők egy önálló nép, a bolgárok meg inkább arra hajlanak, hogy a macedónok bolgárok, akik egy sajátos nyelvjárást beszélnek. Most ezek után kezdjük megvitatni, hogy törökül beszéltek-e a macedónok? (Persze az egyik lehetséges válasz, hogy nem, makedónul, ami egy görög nyelvjárás volt, de persze ez ugyanúgy nem igaz.)
Az ilyen kérdéseknek tehát valójában nincs értelmük. Természetesen nem annak nincs értelme, hogy a történelmet kutassuk, hanem annak, hogy a különböző közösségek bonyolult kapcsolatait ennyire leegyszerűsítsük, a mai viszonyokat korábbra vetítsük vissza, korábbi közösségeket nevük, nyelvük, lakóhelyük vagy egyéb jellemzőik alapján egy az egyben mai közösségekkel azonosítsunk.
A források megbízhatóságáról
Mielőtt folytatnánk a kérdések megválaszolását, ki kell térnünk arra, hogy olvasónk milyen forrásokra hivatkozik. Ha tudományos kérdésekben szeretnénk eligazodni, akkor mindig szem előtt kell tartanunk, hogy honnan vesszük a mérlegelendő állításokat. Egy videó a Youtube-ról nem forrás. Természetesen nem arról van szó, hogy egy Youtube-os videó ne tartalmazhatna tudományosan helytálló állításokat, de mivel egy videómegosztóra bárki bármit feltölthet, az ilyen információkat nem vehetjük komolyan. Ideális esetben a videó mellett szerepel hivatkozás komolyabban vehető forrásokra, bonyolultabb esetekben rákereshetünk a kulcsszavakra.
Fel kell hívnunk olvasóink figyelmét, hogy a nyest.hu sem kivétel ebben a tekintetben. Gyakran juttatunk el olyan híreket olvasóinkhoz melyek teljes szakmai hitelességét nem tudjuk garantálni. Természetesen igyekszünk úgy válogatni forrásainkat, hogy azok a lehető leghitelesebbek legyenek, és magunk is utánagondolunk mindannak, amit leírunk – időnként kommentárt is fűzünk a hírekhez. Ugyanakkor mindez nem jelenti, hogy ami a nyesten megjelenik, az a tudomány megszilárdult álláspontja.
Nem számítanak megbízható forrásnak az olyan folyóiratok sem, mint a National Geographic. Nem azért, mert az olvasóik szándékos megtévesztése lenne a céljuk, hanem azért, mert az ő céljuk elsősorban az, hogy érdekes, szórakoztató olvasmányokkal lássák el olvasóikat. Ennek érdekében a tudományos ismeretterjesztéssel foglalkozó tartalomszolgáltatók gyakran adnak hírt olyan tudományos (vagy kevésbé tudományos) bejelentésekről, melyek a nagyközönséget érdekelhetik, de a szaktudományban még nem váltak elfogadottá – sőt, utólag kiderülhet, hogy teljesen abszurdak. Egyes kutatók éppen azzal próbálnak feltűnni, hogy a hasonló sajtóorgánumokban próbálják népszerűsíteni azon ötleteiket, melyeket a szakma még nem fogadott el, sőt, már vissza is utasított.
Melyek tekinthetők hát megbízható forrásnak? Sokan vágnák rá, hogy az, ami nem az interneten, hanem könyvben, folyóiratban jelenik meg. Ez azonban nem igaz. Könyvet és folyóiratot is bárki kiadhat, és sokan éppen azért adják ki őket, hogy hitelesebbnek tűnjenek. Ugyanakkor az interneten is vannak nagyon megbízhatónak tekinthető források.
Megbízhatónak általában az olyan (papír- vagy online) folyóiratok tekinthetők, melyekben a beküldött cikkek alapos bírálaton estek át. Minden szakterületnek megvannak a rangos és kevésbé rangos folyóiratai, némi kutakodással kideríthetjük, hogy az érdeklődési körünkbe eső témákkal foglalkozó szakfolyóiratok közül melyek a legfontosabbak. Természetesen ez sem jelenti, hogy az ismeretlen folyóiratokban ne lehetnének kitűnő cikkek, és azt sem, hogy a neves folyóiratokban nem jelennek meg gyengébbek. Hasonló a helyzet a könyvekkel is: itt inkább a könyvkiadó rangjára figyelhetünk. Utánajárhatunk a szerző személyének: megnyugtatóbb, ha a szerző egy neves egyetem professzora, de kezdjünk gyanakodni, ha egy neves biológiaprofesszor nyelvészeti kérdésekben nyilatkozik meg, vagy ha egy csillagász akadémikus az őstörténetről szóló elképzeléseit propagálja.
Ne dőljünk be azonban azoknak, akik egy-egy tudományos véleménnyel szemben azzal érvelnek, hogy egyszer minden álláspontot meghalad a tudomány, ezért a kipécézett elképzelés sem lehet igaz. A tudomány valóban minősíthet korábban teljesen általános elképzeléseket tévesnek, de a „meghaladás” gyakran csupán azt jelenti, hogy a kérdést részleteiben jobban tudjuk leírni, vagy tágabb kontextusban tudjuk értelmezni.
Ahhoz, hogy valóban eldönthessük, hogy egy-egy elképzelés mennyire helytálló, már nekünk magunknak kell elmélyednünk az adott tudományágban. Minél jobban elmélyedünk, annál inkább látjuk, hogy a problémák sokkal összetettebbek, mint ahogy laikus szemmel láttuk: sőt, a laikusok által megfogalmazott kérdések a tudományon belül gyakran nem is értelmezhetők. Természetesen bizonyos ötletekről némi hozzáértés birtokában azonnal megállapíthatjuk, hogy nem is lehetnek helytállóak. Mindig szem előtt kell azonban tartanunk, hogy csak arról beszélhetünk, hogy egy-egy gondolatmenet a tudomány pillanatnyi állásának megfelel-e, azt nem, hogy valamilyen abszolút értelemben fedi-e az „igazság”-ot.
A videó
A következőkben végigvesszük, hogy mi mindent állít a videó, és ebből mi hogyan értelmezhető. A szöveg angolságát vagy helyesírását most nem vizsgáljuk, mert a mondanivaló szempontjából ez lényegtelen.
A felütés rögtön elfogultságot sejtet, azaz várható, hogy nem tudományos érvekkel lesz dolgunk, hanem érzelmi megközelítséssel. A small turkic horde ’kis török horda’ eleve azt sugallja, ahogy a videó szerkesztője a török származást valamiért megalázónak tartja. Ráadásul furcsa következtetésekre jut: And so the modern Bulgarians are a slavic nation. Therefore there are no Bulgarians. ’És így a mai bolgárok egy szláv nép. Így hát bolgárok nincsenek is.’ Mi járhat a fejében? Hogy az a nép, amelyik szláv, nem is létezik? Vagy azt kifogásolja, hogy a törökül beszélő bolgárok eltűnését állítják? De vannak ma törökül beszélő bolgárok? Ha nincsenek, akkor vagy eltűntek, vagy sosem voltak…
A videó szerint a bolgárok török származását, illetve azt, hogy nincsenek bolgárok, a kommunisták találták ki, hogy elkülöníthessék a dobrudzsai, trák, macedón és sopszkai nyelvet. Ezt az állítást nehéz értelmezni. Dobrudzsában és Macedóniában valóban beszélnek a bolgárhoz közel álló, értelemszerűen szláv nyelveket: ezeket akár bolgár nyelvjárásoknak is tekinthetnénk. Ezek elkülönítéséhez azonban inkább nyelvészeti vagy szociolingvisztikai érvek kellenek, illetve az érintettek önmeghatározására kellene támaszkodni. A trák egyfelől egy indo-európai nyelv, mely az adatok szűkössége miatt pontosabban nem sorolható be a nyelvcsaládba, másfelől a bolgár egy nyelvjárását is így nevezik: arról azonban nem sikerült információt fellelni, hogy ezt önálló nyelvnek, vagy hogy beszélőit önálló népnek tartaná bárki is. Sopszka néven talán a sopokra utal: ők szintén nyelvjárásuk alapján lehetnének elkülöníthetőek a bolgároktól (nyelvükben sok a macedónhoz közel álló vonás): ennek azonban megint semmi köze az őstörténethez vagy ahhoz, hogy vannak-e bolgárok.
A videó azt állítja az óbolgárokról, hogy magas kaukázusi (azaz fehér bőrű) emberek voltak, kevés mongoloid vonással, továbbá jellemző volt rájuk a koponyadeformálás. Láthatjuk, hogy ez két különböző kategóriába tartozó vonás: genetikai (antropológiai, azaz embertani), illetve kulturális (kultúrantropológiai). A videó külön ki is emeli, hogy a mai bolgárok embertanilag ugyanabba a csoportba tartoznak, mint az óbolgárok. Másfelől viszont nem emeli ki, hogy a mai bolgárok már nem deformálják koponyájukat, tehát kulturálisan nem „rokonai” az óbolgároknak (legalábbis ebből a szempontból). A videó szerint ilyen koponyatorzítási szokások Közép-Ázsiára és Görögországra voltak jellemzőek. Csakhogy ez nem zárja ki, hogy a szokást a görögöktől vették át, Közép-Ázsiában pedig éppúgy élnek törökök, mint iráni népek, tehát ebben a formában az állítás semmiféle érvként nem szolgálhat.
A következőkben a videó azt állítja, hogy az óbolgár vezetők nevei irániak voltak. Ahelyett, hogy elmerülnénk a felsorolt nevek etimológiáiban, fogadjuk el azt az állítást, és vizsgáljuk meg, van-e ennek jelentősége. Nézzük meg a rendszerváltás utáni magyar miniszterelnökök neveit: József (héber), Péter (görög), Gyula (török), Viktor (latin), Ferenc (francia), Gordon (skót) (az ismétlődő nevektől eltekintettem). Milyen következtetést vonhatunk le ebből? A videó logikája szerint: nincsenek magyarok. (A helyes válasz persze: semmit.)
Ezek után a videó az óbolgárok vallásáról állít különböző dolgokat. Nem szükséges azonban elmerülnünk azonban az állítások igazságtartalmában: elég megint arra gondolnunk, hogy mit mond el a magyarokról az, hogy többségükben keresztények, vagy éppen vallástalanok? Semmit. A kazárok török nyelvű nomád nép voltak, akik felvették a zsidó vallást (legalábbis egyes vezetőik bizonyosan). Etnikumukat azonban ez nem határozta meg. (Ez persze nem jelenti, hogy a vallás ne járhatna etnikumformáló szereppel: a szerbek, horvátok és bosnyákok elsősorban vallásuk – vagy felmenőik vallása – alapján határozzák meg, hogy ők melyik néphez tartoznak. A csángók pedig, ha megkérdezik, hogy kicsodák ők, általában nem azt válaszolják, hogy csángó, magyarok vagy románok, hanem hogy katolikusok.)
A videóban ezután vegyes érvek következnek, pl.állítólagos közép-ázsiai szokás a lóverseny (természetesen ez minden népnél megjelenik, ahol lovat tartanak), a népnév a bulh- vagy bulgh- tőből származik (de hogy ez a szerző szerint milyen eredetű és mit jelent, vagy mit bizonyít, szintén nem derül ki), majd bibliai legendákat kever a (látszólagos) tények közé.
A videó végén hivatkozik az ékszerek „hasonló”-ságára, ám emellett nem hoz valódi érveket. (A szakértő számára nyilván nem azok a fontos elemek, amelyeket a laikus azoknak vélne: másképp különbség sem lehetne szakértő és laikus között.) Újra szembe van állítva az europid és a mongoloid rassz, illetve a mai bolgár és a közép-ázsiai kultúra hasonlósága kerül a középpontba. Ez azonban szintén furcsa, elég, ha a vallási különbségekre gondolunk. A videó valódi eszmei hátterét a végén látható kép világítja meg: ezen Trendafil Kerelovot láthatjuk, akit a bolgár nyelvű felirat szerint a törökök bestiálisan megkínoztak és elevenen elégettek. A 19. századi lázadó sorsa csak úgy kapcsolható a videó tartalmához, hogy rámutat: a videó szerzőjét törökellenes érzelmek mozgatják, és egybemossa az első évezred ótörökjeit a második évezred oszmán-törökjeivel.
Nyelvészeti "érvek"
A nyest számára természetesen azok a legizgalmasabb állítások, amelyek a nyelvről szólnak.
A szerző szerint több ezer iráni jövevényszó van a bolgárban, de ezt tucatnyi példával sem támasztja alá. Ráadásul akárhány jövevényszó van egy nyelvben, az nem teszi mássá: az angol a rengeteg francia jövevényszó ellenére sem újlatin nyelv.
A felsorolt állítólagos iráni jövevényszavak közül csak egyet emelnénk ki, a magyarok számára is érdekes kucse ’kutya’ szót. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a magyar szó állathívogató-hangutánzó szóból ered. Hasonló alakú és jelentésű szó egy sor európai és távolabbi nyelvben megtalálható, így szláv, sőt, más finnugor nyelvekben is. Valójában eredete homályos, és a bolgár esetében egy dolog biztos: nem állítható, hogy kétségtelenül iráni jövevényszó lenne.
Hivatkozik a videó az óbolgár írásra is: ennek szintén nincs jelentősége nyelvi kérdésekben. Ilyen alapon a mai magyar nyelv latin lenne, vagy éppen a török a húszas évekig arab nyelv lett volna, aztán vált volna latinná.
A videó fordításról szóló állítása érthetetlen. A szerző talán valami olyasmit szeretett volna mondani, hogy bolgár szöveget jól lehet fordítani iráni nyelvekre, de nem lehet törökre. Ilyen állításnak azonban nincs értelme, mivel minden kifejezhető minden nyelven, tehát minden fordítható minden nyelvre. A fordítási nehézségeknek viszont nincs sok közük a nyelvek rokonságához.
A videóban szerepel az az állítás is, hogy a mai bolgár nyelvnek iráni nyelvtana van. Ez aligha értelmezhető, hiszen például az óperzsának és a mai perzsának (farszinak) is meglehetősen különbözik a struktúrája. Az igaz, hogy mind a mai bolgárban, mind a farsziban leépült a főnévragozás, de ez nyilván viszonyléag későn, ráadásul egymástól függetlenül történt. (Ráadásul ugyanez a folyamat lezajlott a legtöbb újlatin és germán nyelvben is.) Ennek az állításnak tehát se füle, se farka.
Konklúzió
A fentiekből nyilvánvaló, hogy a szerzőt nacionalista indulatok mozgatják. Népe török származását nem fogadja el az utóbbi századok konfliktusai miatt. A szláv származás sem tetszik neki, talán mert úgy véli, hogy a nyelvcsere a gyengeség jele. Nem világos, miért éppen az iráni származás szimpatikus neki: talán ráharapna bármire, ami az előző kettőnek ellentmondani látszik. Az a videóból egyértelműen kiderül, hogy egyfelől indulatok fűtik, másfelől egyik kérdéses szakterülethez (néprajz, embertan, nyelvészet) sem ért. Éppen ezért nem is kell komolyan venni. (Ez persze nem jelenti, hogy a bolgároknak ne lehettek – akár erős – iráni kapcsolataik, de ha ez érdekel minket, nem ebből a videóból kell kiindulnunk.
Fejes László
