Nemcsak az ókori kínaiak írtak jóskönyvet, hanem a rómaiak is. Ön szeretne valamit kérdezni a császár szellemétől, vagy inkább maradna a Bibliánál? Modern webkettes eszközökkel akár a Twitterből is lehet szövegből jósolni, de kedvenc regényünket is felhasználhatjuk. Az eredményekért garanciát nem vállalunk!
Az emberek szinte bármit képesek felhasználni jóslás céljaira - így volt ez a történelem hajnalán és így van ez ma is. Lehet jósolni kávézaccból, a madarak röptéből, pénzfeldobással, kristálygömbbel... miért pont a könyv lenne kivétel?
A könyvjóslás idegen neve bibliomancia. Ez ne vezessen félre senkit, nemcsak a Bibliát szokták használni erre a célra! A biblio- előtag egyszerűen 'könyvekkel kapcsolatos'-at jelent, mint például a bibliotéka'könyvtár' szóban.
Hol nyílik ki?
Két módszert különböztethetünk meg: lehet használni valamilyen okból nagy becsben tartott, de eredetileg nem jóslásra készült szövegeket, vagy pedig jóskönyveket. Ez utóbbiakban általában rövid, sorszámozott részek követik egymást.
Az eljárás egyszerű: véletlenszerűen felnyitjuk az általunk kiválasztott könyvet, és rábökünk valahol a szövegre. Ez lesz maga a jóslat, amit ízlés szerint értelmezhetünk. Ha a saját agyonolvasott kötetünk mindig a kedvenc szövegrészeinknél nyílik ki, akkor valamilyen módon előállított véletlen számot is használhatunk az oldalszám meghatározására. Jóskönyveknél is hasonlóan járunk el: pénzfeldobással, pálcikaszámolással vagy máshogy meghatározzuk, melyik számmal jelölt szövegrész az, ami az aktuális kérdésünkre választ ad.
Kívánatos kitartani
Ma talán a legismertebb jóskönyv a kínai Ji csing, a Változások klasszikus könyve. Ez az írás a kínai konfuciánus kánon része. Legkorábbi fennmaradt töredékes példányai az időszámításunk előtti negyedik évszázadból származnak, de a kínai hagyomány évezredekkel korábbra teszi a szöveg megszületését.
A Ji csing hatvannégy hexagramból, azaz hat vízszintes vonalból álló jelből tevődik össze. Ahhoz, hogy megtudjuk a jóslatunkat, először elő kell állítanunk egy hexagramot. Ma általában pénzfeldobással vagy cickafarkkóró-pálcikákkal szokták a hexagramot képezni.
Mind a hat vonal lehet megszakított vagy folytonos, így jön ki az összesen 2^6 = 64 lehetőség. Minden vonal lehet emellett változó vagy változatlan – ha a változó vonalakat megfordítjuk (a megszakítottból folytonos lesz és fordítva), egy új hexagramot kapunk. A kérdésünkre a választ úgy kapjuk meg, hogy elolvassuk az eredeti és a megváltozott hexagramhoz tartozó szövegeket, így az időbeli változásról is megtudunk valamit. A hexagramokat középen kettéosztva két trigramot kapunk, amelyeknek szintén van szimbolikus értéke.
Milyenek ezek a szövegek? Mindegyiknek van egy „vélemény” és egy „jelkép” része, ami általánosan összefoglalja az adott hexagramot, majd az egyes vonásokhoz szintén tartozik leírás. Például ilyen az 59. hexagram, a Feloldódás:
Vélemény (megítélés):
Feloldódás. Siker.
Templomához közeledik a király.
Kívánatos átkelni a nagy vízen. Kívánatos kitartani.
A jelkép:
Szél fúj a víz felett: a Feloldódás jelképe.
Az ősi királyok ezért áldozatot hoztak,
és templomot emeltek az Úrnak.
(Deseő László fordítása Richard Wilhelm német fordítása alapján)
A nyolc lehetséges trigram (Forrás: Wikimedia commons)
Már az ókori rómaiak is...
Kevésbé közismert, hogy Nyugaton is léteztek ilyen varázskönyvek! Ilyen volt például az Asztrampszükhosz egyiptomi mágusnak tulajdonított jóskönyv, amelynek segítségével a római birodalomban tisztelt istenekhez lehetett kérdést intézni. („Asztrampszükhosz” állítása szerint magátólPüthagorasztól tanulta a módszerét.) Az istenségek maguk szövegváltozatonként eltérőek voltak, görög, római és egyiptomi istenek mellett akár a római császár szelleméhez is folyamodhatott a jóslatkérő. A kereszténység elterjedésével bibliai neveket helyettesítettek be a szövegbe.
A könyv eredetileg görög nyelven íródott, majd latin fordításban is évszázadokig nagy népszerűségnek örvendett - ez utóbbi változata aSortes Astrampsychi nevet viselte. Sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy bárki tudta használni, a korabeli más módszerekkel szemben nem volt hozzá szükség papok vagy varázslók közreműködésére.
A könyvben kilencvenkét kérdés szerepel, mindegyikre tíz lehetséges válasszal, különböző istenségektől. A kérdések teljesen hétköznapiak és az ókori élet egész spektrumát lefedik. „Kibéküljek-e a feleségemmel?”, „Biztonságos lesz-e a hajóutam?”, „Szabadon fognak-e engedni a börtönből?” A keresztény változatokban ezeket is az eltérő kulturális környezethez igazították: „Kineveznek-e papnak?”
A válaszunk sorszámát különböző összeadásokkal kaphatjuk meg, de ha valaki türelmetlen, és beszél angolul, hollandul vagy éppen ógörögül,ezen a weboldalon automatizálták az egészet. Vigyázat, arra is létezett hagyomány, mikor kérdezzük a könyvet!
Használhatom a sajátomat?
Mindemellett már az ókorban is használtak az emberek eredetileg nem jóslásra készült könyveket arra, hogy égi jelet kaphassanak. A sortes Homericae és Virgilianae néven ismert eljárások esetében Homérosz és Vergilius szövegeiből választottak véletlenszerűen, a későbbi Sortes Sanctorum esetében pedig a Biblia könyveiből, illetve gyakran csak a négy evangéliumból. Szent Ágoston megtérése is hasonló esethez fűződik – nem tudta eldönteni, felvegye-e a kereszténységet, amikor a következő történt:
Egyszer csak fiú- vagy leányhangot hallok a szomszéd házból. Énekelt és ezt ismételgette:
Tolle, lege!
Tolle, lege!
Vedd, olvasd!
Vedd, olvasd!
[…] felugrottam, mert semmi mást, égi parancsot láttam e jelben, hogy nyissam ki a Szentírást és olvassam el a szemembe ötlő legelső fejezetet. […] Fölkaptam, kinyitottam s egyetlen hang nélkül olvastam azt, amire tekintetem legelőször esett [ez volt a Róm 13:13]. Nem akartam továbbolvasni. Nem is volt szükséges. Amint ugyanis a mondat végére értem, mintha a biztos megnyugvás fénye árasztotta volna el szívemet, a kételkedésnek utolsó árnyéka is eloszlott belőlem. (Szent Ágoston vallomásai, Dr. Vass József ford.)
Olvasson más!
Létezik a bibliomanciának olyan változata is, amikor nem az olvassa a könyvet, aki jelet szeretne kapni. Ágoston is említi Antonius avagy Remete Szent Antal esetét, aki azt az evangéliumi verset vonatkoztatta magára, amelyet éppen felolvastak a templomban, amikor ő odatévedt (a Mt 19:21-et).
Hasonló zsidó módszer megkérdezni egy Tórát tanuló gyereket, hogy éppen melyik szakasznál tart. Ezt az eljárást már a Talmudban is említik, rabbi Jochánán szokásaként (Chulin 95b). Érdekes, hogy ez azon kevés Talmud-szakaszok egyike, amelyeknek van modern magyar fordítása:
"Ráv kompból jövendölt, azaz ha várt rá komp a kikötőben, akkor útra kelt, mert azt szerencsés jelnek vette, de ha sokat kellett várni a kompra, akkor nem; Smuél tekercsből jövendölt, azaz kinyitott egy irománytekercset, és a szeme elé kerülő versből következtette ki, hogyan tovább; rabbi Jochánán egy gyermek által idézett versből jövendölt, azaz ha nem volt biztos a dolgában, akkor megkért egy gyermeket, hogy idézze az általa éppen tanult Biblia idézetet, és az alapján döntött."(Szentgyörgyi József fordítása, vastag betűkkel a törzsszöveg, dőlt betűkkel a kommentár.)
Ha azt gondolná az olvasó, hogy a cikkünkben szereplő módszerek mind elavult régiségek, amelyeket egy modern korban senki sem használ, akkor meglehetősen nagyot téved - a szövegből való jóslások köre nem szűkül, hanem bővül. Bizonyságul szolgáljon a Twitter mikroblog-szolgáltatás anyagát jóslásra használó twittermancy.com...
Takács Boglárka
