Gondolhatnánk, hogy túl sok szabadideje van annak a francia anyukának, aki mély rasszista tartalmakat vélt felfedezni az egyik magyar népdalban. Közben ha objekítven próbáljuk olvasni a sorokat, elvonatkoztatva attól, hogy bizony a magyar kultúrköben a félszemű török Jumudzsákot Belzebúb manifesztációjaként is felfoghatjuk, valóban felmerülhet a kérdés: mégis miért énekelünk állatkínzó török gyerekről?
Egy magyarul beszélő francia anyuka úgy ítéli meg, hogy a Gólya, gólya, gilice című dalocska óvodás gyermekére rossz hatással lehet – az etnikai előítéletek magjait véli benne felfedezni. Rasszista lehet a gyerekből, ha megismer egy népdalt, aminek a szövege negatív szerepben tüntet fel egy népet?
Gólya, gólya, gilice (Forrás: Wikimedia commons)
A gyerekek sokféle szövegtípussal találkoznak az óvodában: mondókával, verssel, mesével, megzenésített versekkel, gyermekjátékdalokkal. A szinte mindenki által ismert Gólya, gólya, gilice azonban egyesekből aggodalmat váltott ki. Egyes szülők úgy vélték, hogy a szövegben negatív etnikai előítélet fogalmazódik meg, és ezért nincs helye az óvodában, egy olyan intézményben, amelynek fontos feladata a gyermek elfogadó társas viselkedésének megalapozása. Mindegy, hogy egyetlen emberben vagy egész tömegekben fogalmazódott meg már a kérdés, hogy megfelelő minőségű és tartalmú szövegekkel találkozik-e a gyermek az óvodában, beszélni kell róla: van-e alapja az aggodalomnak, vagy nincs.
Gólya, gólya, gilice, mitől véres a lábad?
Török gyerek elvágta,
magyar gyerek gyógyítja
síppal, dobbal, nádi hegedűvel.
Csicsítgatja, babusgatja,
Tóba, tóba mártogatja.
Török gyerek gólyaköszöntőben
Ezt a dalt tavasszal, az első gólya megérkezésekor éneklik az óvodában. A tavaszköszöntő népszokásokhoz kapcsolódó népdalkincsből emelték be az óvodai tantervbe. A gyerekek az óvodában nemcsak éneklik a dalt, hanem el is játsszák: utánozzák a megérkező gólyát; síppal, dobbal és egyéb eszközökkel játszva, hangokat adva meggyógyítják a sérülését. A néprajzkutatók úgy vélik, hogy a „síppal, dobbal, nádi hegedűvel” rész az ősi sámángyógyítás módjait idézi fel: az ősi magyarok ezekkel az eszközökkel űzték el a „rossz szellemeket”. Őseink úgy vélték, a betegségeket, sérüléseket, a negatív eseményeket rossz szellemek okozzák, és zenével lehet elűzni őket. A zenével való gyógyítás hiedelme megmaradt a népi világban, s így jelenhetett meg a későbbi keletkezésű szövegekben. A törökök megítélése nemcsak a hódítás idején, de még utána is nagyon sokáig negatív volt, ez lehetett a fő ok, amiért a népdal szövegében szereplő rövidke történet negatív szereplője lett. Ebben a változatban a török gyerek képviseli a gonoszt, a rosszat, aki a bajt hozta; a történtek elszenvedője, a gólya pedig feltételezhetően az egész országot, a magyar nép egészét jelképezi.
A gyermeki gondolkodás
Egy felnőtt egészen másképp értelmezi a dal szövegét, mint egy gyerek. Az a feltételezés, hogy előítéleteket alapoz meg a gyerekben, abból indul ki, hogy az óvodáskorú gyermek nem tudja elválasztani a régmúltat a jelentől.
A gyermeki gondolkodás más, de nem olyan formában, ahogy a felnőttek gondolják. Másképp következtetnek, illetve általánosítanak. Mi, felnőttek vagy az egyesről következtetünk az általánosra (indukció), vagy az általánosról az egyesre (dedukció). A gyermek viszont gyakran az egyesről az egyesre következtet, ami tulajdonképpen hibás gondolatmenet – írja Ranschburg Jenő –, de ez teljesen természetes az óvodáskorú gyermekeknél. Nincsenek tisztában a fogalmi alá- vagy fölérendeltségi viszonnyal sem. Például a „virág” általános fogalom megértése nehézséget okoz nekik: a szegfűvel vagy a rózsával egy szinten értelmezik, s nem úgy, hogy azokat magában foglalja. Sőt, az adott virágnevet is gyakran úgy értelmezik, mintha egy adott példánynak lenne a neve. Hasonlóan példányként értelmezheti a dalban szereplő magyar gyereket, és ugyanígy a török gyereket is, amiből tulajdonképpen azt állapíthatjuk meg, hogy a gyermek arra is képtelen, hogy egy egész népnek tulajdonítsa az egyén vétkét.
Azért sem kell nagyon féltenünk a gyermeket a Gólya, gólya giliceszövegétől, mert az óvodáskorú gyerek világképe még eléggé egocentrikus. Ebben az esetben nem arról van szó, hogy a gyerek önző lenne, csupán énközpontúan éli meg ilyen korban a világot, mert az éntudata fejletlen,számára az „én” és a „mások” közötti határvonal még homályos, bizonytalan. A dalt tanuló gyermek nincs tisztában azzal, hogy a pozitív szereplőhöz hasonlóan ő is magyar, és azzal sem, hogy kik a törökök. Kezdhet tudatosodni a gyermekben valami a világ etnikai összetettségéről, de az iskolaérett kor elérése előtt nem valószínű, hogy teljesen tudatosodik benne a saját etnikai hovatartozása. Más népek tagjainak etnikai hovatartozásáról, illetve az etnikiai hovatartozás fogalmáról nem is beszélve.
A dalszöveg csak másodlagos
A kritizált gyermekjátékdallal kapcsolatban csak a szöveget és tartalmát vizsgáltuk eddig, használati körülményeit viszont nem vettük figyelembe. A gyermekjátékdalok nagyon szórakoztatóak, komplex tevékenységet tesznek lehetővé, amely gondoskodik a gyermek sokrétű fejlesztéséről. A szöveges dalok éneklése fejleszti a gyermek zenei tudását és az éneklőkészségét, a helyes levegővételt, az artikulációt, a ritmusérzéket, a szöveg helyes tagolását. A gyermekjátékdal elnevezésben ott a játék szó is, ami arra utal, hogy valamilyen, általában mozgásos játéktevékenység kapcsolódik az énekléshez, ami a társakkal való együttműködést és a mozgásának fejlesztését segíti.
A Gólya, gólya, gilice esetében is annyi mindenre kell figyelnie a gyermeknek (az éneklésre, az éneket kísérő mozgások szabályaira, az óvónő instrukcióira), hogy a szöveg tartalmán valószínűleg már nem gondolkodik sokat. Figyelmét a több részfeladat egyidejű kontrollálása nagyon leköti, s a szöveg valószínűleg háttérbe szorul.
Tulajdonképpen nem sokkal több a funkciója a gyermekjátékdaloknak, mint a kisgyermekkor „bamba” mondókái, amelyek többnyire ugyan értelmetlenek, de a gyermeket megnyugtatják, szórakoztatják, segítik a beszédhangok és a beszédritmus észlelését, amelyek ritmusos mozgással összekapcsolva segítik a beszédfejlődést.
Az énekléssel összekapcsolt gyermekjátékok olyan összetettek a gyermek koncentrációs képességéhez mérten, hogy maga a szövegre koncentrálás kimerül a nyelvi elemek megfelelő sorrendben történő produkálásában. A daltanulás procedúrájában ugyan megvan a helye a szöveg hallás után történő megértésének,, de az óvodáskorúak életkori sajátosságai nem engednek meg mélyenszántó értelmezéseket. Szükségszerűen minden néprajzi és történelmi jelentőségtől megfosztva, a szöveg értelmezése az első gólya köszöntésének fontosságára és az erkölcsi tanulság levonására korlátozódik (ha más rosszat tett, ha tudunk, segítünk helyrehozni a következményeit).
A versikék, dalok szövegének tartalma esetleg homályos maradhat a gyermekek előtt, de ez még nem gátolja őket a fejlődésben. Az óvodában másfajta szövegekkel is találkozik a gyermek. A mesék inkább fejlesztik a beszédértés és szövegértés képességét, mint a mondókák, dalok.
Mi legyen a törökökkel?
Talán nem is lényeges, hogy a törökök benne vannak a Gólya, gólya, gilicében. A gyermek óvodás korában nem tulajdonít olyan nagy jelentőséget ennek a kérdésnek, mint a felnőttek. Generációk nőttek fel ezen a gyermekjátékdalon, mindenki ismeri a szöveget is, a dallamot is. Később, az alapfokú iskolai oktatásban megismerkedtek a történelemmel, ha csak nagy vonalakban is, de megismerték a török hódítás történetét, jelentőségét, majd megértették, hogy a mai török embereket nem az őseik tettei alapján kell megítélni. A ma óvodáskorú gyerekek is iskolába kerülnek majd, s ugyanígy megismerkednek a történelemmel, s ugyanígy belátják majd ezt.
Ha a gyermekből mégis előítéletes, esetleg rasszista tinédzser vagy felnőtt válik, és netán a törököket veszi célba, annak a gyökereit máshol kell keresni, nem az ártalmatlan gyermekdalokban. A gyermeket a környezet hatásai nevelik, és még később, felnőtt korában is nagy hatással lehet a környezet a gondolkodásmódjára. Nagyban a saját tapasztalataitól függvénye, Hogy ki, mikor, miért válik előítéletessé egy másik néppel szemben: kezdve azzal, hogy otthon, a családtagoktól, vagy a nevelőitől milyen hozzáállást, magatartást tapasztalt, mit vett át tőlük szinte észrevétlenül.
Déva
