Marianne De Pluer Pluer:
"BASKIR"TURK NYELV REJTI EL A MAGYAR NYELVUNK "EREDETET" MELY A TOROKOK VILAGABA VEZET EL EHHEZ K... (2016.09.21. 05:20)Baskírok és magyarok – a nyelvi kapcsolat
Eőri Veronika Lilla:
Angol (felsőfok), német (felsőfok), orosz (alapfok egyenlőre), és két hete kezdtem az olaszt. (2015.04.15. 22:28)Magyarként milyen nyelveket érdemes tanulni?
Bármilyen nyelv tanulása hasznos lehet, azonban az egyenlőek között is vannak még egyenlőbbek: egyes nyelvek tanulásába fektetett energia hamarabb, busásabban vagy éppen biztosabban térül meg. Nemsokára összecsapnak az érvek, hogy kell-e akár egy diplomásnak is tudnia valamilyen nyelven – most azonban lépjünk túl ezen a kérdésen, és nézzük meg, mik a leghasznosabb nyelvek.
Mely nyelvek mernek versenyezni? (Forrás: Wikimedia commons)
Természetesen kétségtelen, hogy Magyarországon leghasznosabb nyelv a magyar, hiszen ez az a nyelv, amellyel a legkönnyebben elboldogulunk. Élünk azonban azzal a feltételezéssel, hogy azok, akik e sorokat olvassák, már tudnak magyarul. Az sem különös meglepetés, hogy ha valakit a munkaadója most küldött öt évre Albániába, annak bizony nagyon hasznos lesz az albán nyelv ismerete. Azonban nem biztos, hogy egy hasonló máltai kiküldetés miatt már érdemes máltaiul tanulnunk (hacsak nem a tanulás puszta öröméért) – Máltán ugyanis könnyen elboldogulunk az angollal is. Arra azonban fontos felhívnunk a figyelmet, hogy a leghasznosabb nyelv kiválasztása sokban függ egyéni helyzetünktől. Az alábbiakban mégis arra az esetre adunk tanácsot, ha még fogalmunk sincs, mit hoz a jövő, de a lehető legfelkészültebben szeretnénk rá várni.
Ahhoz, hogy megnevettessük beszédünkkel társainkat, nem is kell mindig szójátékokat gyártanunk, vagy vicceken törnünk a fejünket. Vannak bizonyos esetek, véletlenek, amikor akaratlanul is olyan hangsorokat produkálunk, amelyek nevetést váltanak ki a hallgatóságból.
Amikor kommunikálunk, gondolatokat, különféle információkat öntünk hangzó formába. Ilyenkor különféle folyamatok zajlanak a háttérben (a „fejünkben”), melyeknek nem vagyunk tudatában. A gondolattól egy nagyon bonyolult út vezet az akusztikailag realizálódott szavakig. A beszédet előkészítő belső folyamatok nem mindig zajlanak le tökéletesen. Ennek hallható bizonyítékai a megakadásjelenségek: a spontán beszéd folyamatosságát megakasztó jelenségek. Ide tartoznak a néma szünetek, a kitöltött szünetek (pl. öö-zés, szóeleji vagy szóvégi hangok nyújtása) és az ún. hibajelenségek (pl. elszólás, grammatikai hiba, nyelvi jelek vegyülése, véletlenszerű hangtévesztés a kiejtéskor - általában ezeket nevezzük nyelvbotlásoknak).
Láttunk mi már... (Forrás: Wikimedia commons / Howcheng)
A HVG-t, illetve honlapját a mértékadó források között szokás számon tartani. Meglepő, hogy az egyébként mérsékelt és szakszerű lap nyelvi kérdésekben milyen szélsőséges és szakszerűtlen véleményeknek ad teret.
Vigyázat, nyelvőr! (Forrás: Wikimedia commons)
Persze mentegethető lenne a HVG azzal is, hogy ez csak egy vélemény, és teret ad más véleményeknek is. Ez azonban olyan lenne, mintha egy holokauszttagadó cikket közölnének, majd azzal mentegetnénk őket, hogy közöltek már megrázó riportot Auschwitzról, de a kiegyensúlyozottság érdekében közölnek más véleményeket is. Csakhogy amíg – szerencsére – a származás, a bőrszín vagy a fogyatékosságok alapján történő diszkrimináció ma már kínosnak számít Magyarországon, a nyelvi alapú negatív megkülönböztetés, különösen ha egyazon nyelv variánsának megbélyegzéséről van szó, sajnos széles körben elfogadott.
Mit tehet az ifjú hölgy, ha árgus szemek figyelik, és nem beszélhet szíve választottjával? Hát üzen neki, méghozzá azzal, ami éppen a keze ügyébe esik, sőt, már a kezében is van! Persze nem lehet csak úgy össze-vissza mutogatni, feltűnően csapdosni: finom, nem feltűnő mozdulatokra van szükség. Ehhez azonban meg kell állapodni, melyik mozdulat mit jelent. És mi más a nyelv, ha nem megállapodáson alapuló jelrendszer?
Manapság a legyezőről a kellemes hűsölésre asszociálunk, ez azonban nem volt mindig így. A száj elé tartott legyező lehetővé tette, hogy a hölgyek lopott mondatokat suttoghassanak egymásnak, és a különféle színű és más-más módon tartott legyező rengeteg információt hordozott. Ahhoz, hogy pontosan kiderítsük, hogy mi is valójában a legyezőnyelv, egészen az ókori Egyiptomig kell visszanyúlnunk.
Ady Endréről tudjuk, hogy nagy költő volt. Talán még arra is emlékszünk, hogy Új Versek című kötete volt az, amivel megalapozta a modern magyar irodalmat, és beírta nevét az irodalom tankönyvekbe. De emlékszünk vajon Ady Endrére, az újságíróra? Cikkünkben sorra vesszük a folyóiratokat, amikben a költő diákkorától egészen haláláig publikált, felidézzük legbotrányosabb írásait és szerkesztői levelekkel indult plátói szerelmét is.
"...gimnazista koromban írott újságlapot csináltam néhányadmagammal..."
1890-ben Ady Endre tizenhárom éves volt, és a piaristák gimnáziumába járt Nagykárolyban. Másodikos osztálytársával, Bogcha Pállal ekkor vállalkozott arra, hogy iskolai lapot szerkesszen, ami a költő saját elmondása szerint „modern, kitűnő revü volt.” Részleteket az újságról nem tudunk meg Adytól, csak annyit, hogy a lap végül egy tanáruk kezébe került, és így csúfos véget ért.
Balassi Bálint kirabolta és zaklatta a hodrusbányai mészáros özvegyét. Ha éppen nem udvarolt, akkor vitézkedett vagy a törököt nyomorgatta. Utánajártunk, hogy kik ihlették a költő szerelmes verseit, de annak is, hogy milyen bűnlajstroma lehetett Balassinak. A történet nem éppen lovagregénybe illő.
Balassi Bálint nemcsak arról híres, hogy ő volt az első jelentős magyar nyelven író költőnk, a magyar nyelvű szerelmi költészetet máig egyik legjelentősebb művelője, és hogy a magyar nyelvű költészet történetében ő rendezte először ciklusokba verseit. Balassi Bálint, gyarmati és kékkői báró, hadvezér és hősszerelmes is volt: erről életrajzán kívül fennmaradt versei is tanúskodnak. Amiről viszont nem, az a rengeteg botrány, per és kellemetlenség, amibe ingerlékeny és zabolázhatatlan lelki alkata sodorta. Utánajártunk a költő ismert szerelmeinek, akik közül a jelentősebbeket ide vonatkozó versei tükrében sorra vesszük, miközben szégyenletes, de korára jellemző botrányaiból is szemezgetünk.
Azon ismerőseink, akik ékezet nélkül írnak sms-t, nem feltétlenül hanyagok vagy igénytelenek. Lehet, hogy csak spórolnak.
Hogyan kerültek a számítógépre az ékezetek? Az informatika mindig is komoly gondokkal küzdött, amikor az angol ábécében nem szereplő jelek megjelenítéséről volt szó; a helyzet mostanára sokat javult, de még mindig nem minden téren tökéletes a nemzetközi támogatás. Miért alakult ez így, és hogyan fejlődött a karakterkódolás a kezdetektől napjainkig? Sok furcsaságot tartalmazó történeti áttekintésünk a zászlólengetéstől a Unicode SMS-ekig.
Kezdetben vala a morze
Ahhoz, hogy egy modern informatikai rendszer képes legyen tárolni a szöveget, először szükség van egy úgynevezett karakterkódolási szisztémára, ami az írásjeleket számokká alakítja, mert a számítógép csak egyesekkel és nullákkal tud mit kezdeni. De az első karakterkódolási módszerek még nem számokat rendeltek a betűkhöz, hanem egészen más dolgokat. Ezek közül több a maga speciális területén a mai napig fennmaradt: a morzeábécé hosszú és rövid jeleket használ, a tengerészetben pedig színes jelzőlobogókkal lehet a hajózásban fontos információk mellett magukat a latin betűket is jelölni. Ha két tengerész látótávolságban van, akkor pedig a zászlószemaforral is kommunikálhatnak:
Az első olyan rendszer, ami a maiakhoz hasonlóan kettes számrendszerbeli számokkal adta meg a betűket, az 1874-ben Franciaországban feltalált Baudot-kód volt: ez öt számjeggyel – öt biten – tárolta a latin ábécét és egyéb írásjeleket, tehát 25 = 32 féle jelet lehetett vele megkülönböztetni. Ez még úgy sem túl sok, hogy lehetőség nyílt betűk és számok-írásjelek közötti váltásra, tehát kétszer ennyi karakterrel lehetett dolgozni. A hiányzó betűk problémája már itt megjelent, tehát tulajdonképpen egyidős a modern karakterkódolással magával; a Baudot-kód ugyanis nem volt képes a francia ékezetek és mellékjelek helyes kezelésére. Csakúgy, amint a magyarra sem, ennek ellenére mégis ennek a rendszernek módosított változatát használták a magyar telexhálózat távírógépei is, a régi táviratokból ismerős módon átvive az ékezeteket: például ö helyett oe, ő helyett oeoe szerepelt. (Egészen 2002-ig üzemelt Magyarországon nyilvános telexhálózat, habár a rendszerváltás után inkább csak vegetált: fénykorát évtizedekkel korábban élte, főleg állami szervek, nagyvállalatok használták.)
Mi az: két szótag, -i a vége, és minden férfi utálja? A válasz: az összes „édi” szó. Vajon miért kelt ekkora visszhangot a „gügyögő” nyelvhasználat? Csak a szókincset érinti, vagy valami mást is? Biztos, hogy a használata csak egyes csoportokra jellemző? Meg fognak lepődni.
A mai magyar nyelvhasználat egyik legismertebb és leginkább visszatetsző jelensége az édi, husi, uncsi stb. típusba tartozó szavak elterjedése és használata. Az internet és a szóbeliséghez közel álló, mégis írott nyelvi formák (SMS, chatprogramok, internetes fórumok, e-mail stb.), amelyek sajátos stílust és nyelvezetet teremtettek, még inkább hozzájárulnak az ismertségükhöz. Emellett – valószínűleg angol hatásra – az y-nal történő írást terjesztik, elsősorban a fiatalok körében: cuky, köszcsy,puszcsy stb. A „mozgalom” ellen rengetegen lépnek fel, nyelvművelők és laikusok egyaránt. Sőt, utóbbiak az interneten manapság a (korántsem szalonképes, ám annál frappánsabb) „picsaszleng” terminussal nevezik meg. (Tanulságosak pl. az ehhez a – nem túl tartalmas – cikkhez írt, nem nyelvészektől származó kommentárok).
Szépek, amíg meg nem szólalnak? (Forrás: mckenna71, sxc.hu)
Manapság a Pakisztántól Iránig és a törökországi kurd vidékekig terjedő területekről leginkább a terrorizmussal, a vallási extrémizmussal és a nukleáris fegyverek fejlesztésével kapcsolatban hallani legtöbbször híreket. Pedig az iráni nyelvek hazáját jelentő területek a történelem során többnyire tudományukról, kultúrájukról és művészetükről voltak híresek, a csillagászattól a szőnyegszövésig.
A Közel-keleten az iszlám leggyakoribb nyelvei az arab és a török mellett az iráni nyelvek; maga a perzsa nyelv pedig különösen fontos szerepet játszik az iszlám vallás (nagymértékben Iránhoz kötődő) síitairányzatában. Az iráni nyelvek az indoeurópai nyelvekhez tartoznak, azon belül is az indoiráni ághoz. Az indoiráni nyelvek csoportját tovább lehet bontani indoárja nyelvekre és iráni nyelvekre. Az előbbihez tartozik azIndiai szubkontinens északi nyelveinek többsége (a szanszkrit, a hindi, a bengáli, a pandzsábi stb.) és az európai cigányság romani nyelve. Az utóbbihoz pedig a perzsát, a kurdot és az afgánt soroljuk. Az indoiráni nyelvekhez tartozik még két lényegesen kisebb nyelvcsalád is. A dárdnyelveket Afganisztán, Pakisztán és India területein maximum pár százezres nagyságrendben beszélik, ez alól kivételnek csak a 4-5 millióskasmíri nyelv számít. A nurisztáni nyelveket pedig még kevesebben, összesen legfeljebb negyvenezren beszélik.
A térség államai időszámításunk előtt 100 évvel (Forrás: Wikimédia)
Mi van olyankor, ha az ember egy film- vagy olvasmányélmény, netán egy hatalmas családi perpatvar hatására meg szeretné változtatni a nevét? Lehetséges ez egyáltalán ma Magyarországon? Ha igen, mit kell ehhez tenni? Az alábbiakban összegyűjtöttük a lehetőségeket: kivé válhatunk – legalább nevünkben – ma magyar állampolgárként.
Lássuk először azt, hogy ki nem lehetek
Neytiri, csak így magában. Magyarországon a hivatalos anyakönyvezés bevezetése óta kötelező a családnév használata, anélkül nem létezhet senki. A névtanászok nagy része egyetérteni látszik abban, hogy Magyarországon körülbelül a 13. század óta használnak pontosító, megkülönböztető célzattal családnevet is. Vagyis nem lehetek Neytiri.
Tengerpart, koktélok, pálmafák és forró homok… ki ne vágyna erre, főként egy ilyen esős nyáron, mint ez a mostani? Cikkünkben a Hawaii-szigetekre röpítjük, ahol a káprázatos tájak és fűszoknyás lányok mellett a világ egyik legerősebben veszélyeztetett nyelve is található.
A hawaii nyelv egyike a világ veszélyeztetett nyelveinek. A Hawaii-szigetek lakossága nagyon befogadó volt, amikor idegenek léptek a területükre és telepedtek le közöttük, de ez az emberség, a faji megkülönböztetés feletti gondolkodás anyanyelvük elvesztéséhez vezetett. A hawaii nyelv azonban nem fog teljesen eltűnni, ugyanis a nyelvmentő, nyelvélesztő törekvések lassan, de biztosan teremtik meg az új hawaii nyelvi közösséget.
Ami biztos, hogy mindenkinek eszébe jut Hawaiiról: a fűszoknyás lányok (Forrás: Wikimedia)
Mire gondolunk, ha egy olyan írott anyaggal találkozunk, ami hemzseg a helyesírási, sőt, betűvezetési hibáktól? Ez az ember biztos gyenge intelligenciával rendelkezik, hiszen felnőtt korára még írni se tanult meg rendesen. Egészen nevetséges, ahogy ír! Pedig sok esetben a hibásan írókat semmi jogunk elítélni, hiszen a jelenség mögött komoly problémák húzódnak meg.
Embertársainkat gyakran ítéljük meg írásuk, írásképük alapján. Egy felnőtt embert, akinek ákombákomszerű, olvashatatlan betűsoraival találkozunk, ha csak magunkban is, de megfeddünk, és általában nem gondolkodunk el komolyabban a dolgon. A hibák, következetlenségek, a „macskakaparás” következménye a hibásan író kiközösítése, akinek ezért egy sor érvényesülési problémával kell szembenéznie a kapcsolataiban és a munkaerőpiacon. (Gondoljunk csak arra, hogy sok munkáltató kér például kézzel írott önéletrajzot.)
A diszgráfiás embert a billentyűzet háromdimenziós jellege is zavarhatja
„Te kurva jó fej vagy!” – mondja Cassio Jagónak a Vígszínház Othellójában. Van olyan színházbajáró, akinél ez a mondat már kiveri a biztosítékot, és a szünetben veszi a kabátját. Mások viszont ennél sokkal durvább színpadi kifejezéseket is helyénvalónak éreznek. Tény, hogy az alpáriság egyre megszokottabbá válik a színpadokon – csakúgy, mint a tévében, a rádióban és az iskolákban. Miért lenne kivétel pont a színház? És mit tehetnek azok, akiknek a káromkodás bántja a fülét?
A színházak ruhatárosai, a közönség elégedettségének elsődleges szenzorai, az utóbbi időkben egyre többször tapasztalhatják azt a jelenséget, hogy a nézők már az első felvonás szünetében otthagyják az előadást – felháborodásukban. Ennek oka legtöbbször a színpadi trágárság. A közönség másik részének azonban, úgy tűnik, kifejezetten tetszik ugyanez. Ez jól mérhető az előadásokon: minden egyes altesti kifejezés után felhangzik némi röhögés. Statisztika azonban nem készült arról, kik vannak többen, nyer-e vagy veszít a színház akkor, ha darabjaiban megengedett a „csúnya” beszéd.
Jelenet a Csirkefej című előadásból (1986: Gobbi Hilda és Papp Zoltán) (Forrás: Ilovszky Béla/MTI)
Mindannyian ismerjük a kifejezést: „bábeli zűrzavar”. Valószínűleg Bábel tornyának története is ismerős. Kevesebben tudják talán, hogy a nyelvek összezavarásának története az iszlám vallásban is megjelenik, sőt Josephus Flavius is fontosnak érezte, hogy részletesen beszámoljon róla.
A Genezis 11. bekezdésének első kilenc sorában egy olyan építményről van szó, amelyet a Vízözön után Shinar (a történelmi Babilon) lakói emeltek azért, hogy elérjék a Mennyországot. Lázadás tört ki a metafizika ellen. Hasonlót Prométheusz szervezett a görög mitológiában, amikor egy lassan égő édesköményágban elvitte a tüzet Héliontól, hogy az embereknek ajándékozza.
A nyelvek összezavarása – jelenet a Bibliából. Bábel tornya a háttérben látható. Gustave Dore metszete 1870-ből (Forrás: D. Walker)
Hogyan mondjuk felszólító módban a rejleni igét? Rejljen? És a vedleni igét? Vedljen? Vedledjen? Netán vedeljen? Vannak a magyarban bizonyos igék, amiknek meglehetősen fejtörő a felszólító, illetve a feltételes módú változata. Most hogy is van akkor a helyes forma? A nyelvész majd megmondja.
H. Eszter kíváncsian várja a választ egy olyan kérdésre, amivel kollégáim,Törkenczy Miklós és Rebrus Péter sokat foglalkoztak, ezért véletlenül én is sokat hallottam róla:
Vannak a magyarban bizonyos igék, amiknek meglehetősen fejtörő a felszólító, illetve a feltételes módú változata. Most hogy is van akkor a helyes forma?
