NYELVISZTÁN

Csilla svájcisapkát, pontosan a svájcisapka etimológiáját szeretné édesapjának ajándékozni. A nyest nem rest, teljesíti a kérést, és megoldja a rejtélyt, amelyet még a Magyar Tudományos Akadémia sem tudott. Igaz, kicsit csal, mert maga is igénybe veszi az MTA segítségét.

Csilla nevű olvasónk kérdezi Facebook-oldalunkon:

Szeretném teljesíteni édesapám egy régi álmát: nagyon szeretné tudni, miért svájcisapka a svájcisapka. Már az MTA NyTUDnak is írt az ügyben, de ott nem tudtam neki választ adni.

Ez itt most még csak illusztráció

Mindenekelőtt szeretnénk Csillának részvétünket kifejezni azért, mert csalódnia kellett a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében. Valójában csodálkozunk, hogy nem sikerült semmilyen választ kapni, mert tudomásunk szerint a nevezett intézményben nemrég még dolgoztak olyan munkatársak, akik legalább olyan jó választ tudtak volna adni, ha kérdezik őket. Na de ennyit a Nyelvtudományi Intézet személyzeti politikájáról, és lássuk, mi deríthető ki a svájcisapkáról.

 A magyar nyelv régi török jövevényszavai között lehetnek baskíriai eredetűek, csak éppen azt nem tudjuk, hogy kb. 1500-1100 évvel ezelőtt milyen török nyelvet vagy nyelveket beszéltek Baskíriában. A honfoglaló magyarság két törzsének neve (Gyarmat, Jenő) a baskír törzsrendszerben is megtalálható. Ennél több biztosnak mondható baskír–magyar szóegyezés azonban nincs.

Elérkeztünk végre a baskír–magyar nyelvi kapcsolatok témaköréhez. Szeretnénk végre tisztán látni: ha olyan erős volt a kapcsolat egykor e két nép között, hol vannak hát a magyar nyelv baskír jövevényszavai?

A magyar nyelv régi török jövevényszavai között lehetnek baskíriai eredetűek, csak éppen azt nem tudjuk, hogy kb. 1500–1100 évvel ezelőtt milyen török nyelvet vagy nyelveket beszéltek Baskíriában. E probléma abból ered, hogy a baskír etnogenezis éppolyan kusza gombolyagként áll előttünk, mint a nemrégiben egy olvasói levél nyomán tárgyalt kirgiz etnogenezis. Erről azonban később. Most nézzük, hogy miből gazdálkodhatnak a nyelvészek:

Mint annyi más költőnk, Tóth Árpád is az újságírói pályát választotta, hogy el tudja tartani családját. Anyagi kényszerből hol Debrecenben, hol Budapesten élt, és bár nem érzett magában tehetséget a prózaíráshoz, publicisztikája kötetekre rúg. Ki gondolná, hogy a halk szavú lírikus komoly botrányba keveredett, Manszika gáláns lovagjai még testi épségét is fenyegették? 

Az aradi születésű, gyermekkorát Debrecenben töltő Tóth Árpád 1905-ben iratkozott be a budapesti bölcsészkarra. A családot édesapja tartotta el, aki nemcsak szobrász volt, de Kossuth Lajos emlékének megszállottja is. Az ifjú költő egyetemi évei alatt ismerkedett meg a modern irodalmi törekvésekkel, és különböző lapokban, köztük Hétben és a Vasárnapi Újságban már versei is megjelentek. 1908-ban aztán az induló Nyugat munkatársa lett. Elsősorban Ady Endréért rajongott, habár költői alkatuk, költészetük nem hasonlított. A következő évben ott kellett hagynia az egyetemet, ugyanis apja debreceni Szabadság-szobrát súlyos bírálat érte, és ezután nem kapott megrendeléseket . Hazatért Debrecenbe, hogy ő tartsa el a családot.

Tóth Árpád (Forrás: Wikimedia commons)

 Megannyi rejtett tartalommal bíró növénynevet használunk nap mint nap, és el sem gondolkodunk rajta, mit is jelentenek. A lóheréről a szerencse jut eszünkbe, nem pedig a lónak a heréje. A kutyatejről sem asszociálunk rögtön a kutya tejére vagy a cickafarkról a macska farkára. Pedig a nevet adóknak minden bizonnyal ez járhatott a fejében.

Szokatlan asszociációkat sejtető növénynevek már az ókorban is kialakultak. A nyelvünkben élő nevek egy része fordításként jutott el hozzánk, míg másokat a népképzelet hozott létre. Az elnevezések eredetét, a növények kultúrtörténetét kutatja Rácz János Növénynevek enciklopédiája című könyvében. A kötet alapján készült válogatásban neveket és a névadások indítékait vesszük sorra, méghozzá olyanokat, amelyek meglehetősen érdekes képzettársításokat eredményezhetnek.

Most akkor asszonyhűség vagy férfihűség? (Forrás: sxc.hu/shawnisa)

A betegtájékoztatók speciális szövegek, amiknek fontos szerep jut a mindennapi életünkben. Bár sokan vannak, akik el sem olvassák a gyógyszerükhöz mellékelt leírást, bizonyos helyzetekben mégis szükség lehet rá, sőt akár életet is menthet. A szövegnek így alapvetően könnyen olvashatónak, értelmezhetőnek kell lennie – de ez nem mindig felel meg a valóságnak.

A betegtájékoztatókkal kapcsolatban megszületett egy szakkifejezés, amely egy fontos követelményt fogalmaz meg: az olvashatóság. Ez nem csak arra vonatkozik, hogy megfelelő-e a betűméret, átlátható-e a szövegtagolás, vagy segítenek-e más vizuális eszközök (pl. kiemelés, dőlt betűs részek, aláhúzás) a szövegben tájékozódni, hanem elvileg ennél sokkal többet kellene jelentenie.

Forrás: Mateusz Atruszko/sxc.hu

Ön szerint hogy helyes? „Had adjak egy puszit” vagy „Hagy adjak egy puszit”? Cikkünkből ez is kiderül, mint ahogy az is, hogy mi köze a biciglinek a fridzsiderhez.

Jóllehet idegen szóval fridzsidernek hívjuk hűtőszekrényt, ezt mégsem írhatjuk le, mivel a helyesírási szabályzat, pontosabban az ahhoz csatolt szójegyzék szerint ezt frizsidernek kell írni. De miért is?

Melyik a helyes? (Forrás: Wikimedia commons)

Az alapelvek

Helyesírásunknak hivatalosan négy alapelve van: a kiejtés szerinti, a szóelemző, a hagyomány szerinti és az egyszerűsítő írásmód. Esetünkben csak a kiejtést tükröző és a hagyomány szerinti írásmód küzdelméről lehet szó, a kérdést tehát annyival el is intézhetnénk, hogy a fridzsidert a hagyomány alapján írjuk frizsidernek, és pont.

Valójában a kérdés nem ennyire egyszerű, hiszen a szabályzat nem csak az elvet tartalmazza, hanem azt is bemutatja, hogy ez az elv mikor érvényesül: a családnevek írásmódjában (87. pont), a dz és a dzs rövid írásában akkor is, ha azok hosszú hangot jelölnek (88. – erről Kálmán László külön szólt is), az ly használata (89.), az [ë] hang az [e]-vel azonos jelölése (90. – persze erősen vitatható, hogy az [ë] mennyire jellemző a mai köznyelvi ejtésre), ill. egyes szavakban még jelöli a valamikori szerkezetet (hág+csó), illetve őrzi a régies írásmódot (pünkösd – abból az időből, amikor a s a [zs]-t is jelölte – 91.). A frizsider esetében azonban egyik sem érvényesül.

Nem kell, sőt, nem is szabad lenézni a nyelvjárásban beszélőket: más, „nálunk fejlettebb” országokban kifejezetten támogatják a helyi változatokat. Ugyanakkor természetes folyamat, hogy a nyelvjárási különbségek eltűnnek: tévedés azt hinni, hogy korábban nem változtak folyamatosan.

Róbert írja:

Nem tudom, hogy a tisztelt szerkesztőurak mennyire figyelték meg, de én többször vettem észre, hogy a magyar nyelvjárásokat lenézik. Itt Baranyában a déli nyelvjárást beszélték régen, de ha manapság valaki ő-zik, azt kinevetik, megszólják, hogy ne beszéljen ilyen parasztosan. Szerintem ez a magyarok szegénységi bizonyítványa/szégyene.

Mennyire élnek még a magyar nyelvjárások? Erről mit tudnak Önök?

Változik az élet, változik a nyelv is (Forrás: Wikimedia commons / Kimnach László)

Előítéletesnek lenni menő, különösen, ha nyelvi kérdésekről van szó. A kutató azt csinálja a vizsgálatban, amit gyakran mi is: kevés konkrétum, sugalmazó kérdések és máris kész a válasz, amire számítottunk. Nehéz ennek ellenállni, de lehet.

Amikor egy kutató szélsőséges, első látásra buta kérdéseket tesz fel, provokálni akar. Olyan kérdéseket fogalmaz meg, amelyekről maga is tudja, hogy eldönthetetlenek. Azért teheti ezt, mert Magyarországon sok értelmetlen kérdésre szokás tudni a biztos választ.

Okos-e vagy?

 A mára már rég elfeledett regényt a maga idejében erkölcstelennek kiáltották ki és közfelháborodást okozott. A Kalligram egy tavalyi számában Bíró-Balogh Tamás izgalmas történetet tár elénk – Az ő tanulmánya alapján foglaltuk össze a történetet. Menjünk most vissza az időben egészen 1910-ig, és elevenítsük fel két rivális újság, az Alkotmány és a Népszava harcát egy botrányos műfordítás kapcsán!

„Huszonhárom kiadás, hagyatt-homlok érdeklődés, hevenyészett fordítások; érthető és szinte hagyományos visszahangja az olyan könyvek mejelenésének, amelyekről híre kél, hogy társadalmon kívüli szerelmi élet, tágabb élvezetmorál vagy napi társalgásból száműzött életmotívumok szellőztetődnek bennük.”

Katolikusírómentes címlap

Kaffka Margit, a Nyugat recenzense kezdte így a cikkét, amely történetünk főszereplőjéről szól, Else Jerusalem zsidó származású osztrák írónő regényéről, A Szent skarabäusról. Kaffka Margit szerint a könyv központi témája a prostitúció, ez tehát az, amivel kiérdemelte az olvasóközönség széles körű érdeklődését. Olyannyira népszerű volt, hogy mire a magyar fordításra bárki is gondolt volna, a német eredeti huszonhárom kiadást megért, 1919-ben pedig némafilmet forgattak belőle. A magyar kiadás sem volt kevésbé kapós, ugyanis a megjelent hatezer példányból a rendőrség már csak hatot tudott volna lefoglalni a kiadónál. De ne szaladjunk ennyire előre!

 Zsebkendőt használna, de fogalma sincs, hogy a kockázatok és mellékhatások tekintetében orvoshoz forduljon, gyógyszerészhez, esetleg a jóízléshez? Influenzavírus idején könnyen megeshet, hogy a zsebükbe hajtogatott rongydarabon hemzsegnek a bacilusok, elővéve pedig nem győzzük állni a furcsálló tekinteteket: Ez meg vajon melyik századból érkezett? Orrfújás helyett inkább kommunikációs célokra ajánlanánk az ódivatú textilzsebkendőt.

A közelmúltban a legyezőnyelvről íródott cikkünkben lehetőségek egész tárházát mutattuk be arra vonatkozóan, hogy a legyező bizony a hűsítésen túl, kommunikációs célokra is felhasználható. Nem lövünk le óriási poént már az elején, ha azt mondjuk, a zsebkendőnyelv, a legyezőnyelvhez hasonlatosan nem mostanság éli fénykorát, így felesleges is a négyes-hatos villamoson eképpen jelelni kiszemeltünknek. Ez viszont nem volt mindig így.

Zsepik a művészettörténetben

Az írásmódok szépségének megítélése szubjektív kérdés, de arról nehéz lenne vitázni, hogy a celebeszi bugik nyelvének hagyományos lontara írása jól adja vissza a tenger hullámzásának hangulatát.

A bugik az indonéziai Celebesz szigetének dél-nyugati részét lakják. 4 millió körüli anyanyelvi beszélővel nyelvük az ország hatodik legnagyobb nyelvének számít, és az ország többi nyelvével együtt a maláj-polinéznyelvek nagy családjához tartozik. Más tengerparti népekhez hasonlóan a bugik is híresek voltak tengerismeretükről és hajós kereskedelmükről – sokan közülük ma is halászatból élnek – de minden írás közül talán a bugik hagyományos lontara írása adja vissza legélethűebben a tenger hullámzásának hangulatát. (Összehasonlításként lásd az írásmódok világtérképét.)

Lontara írással írt szöveg (részlet a Bibliából).

A zsidóság több mint kétezer éve szétszóródva él, maga a diaszpóra szó is a zsidók szétszóródását jelentette eredetileg (ógörög nyelven: διασπορά – szétszórás, szétszóródás). Ez alatt az idő alatt a zsidók rengeteg különböző nyelvet beszéltek. Hol élnek ma a zsidók, és milyen nyelven beszélnek?

Az antiszemitizmus napjaink sajnálatosan nem szűnő jelensége. Ez jobbára a téves információk túltengéséből és a valós ismeretek hiányából származik. Talán a zsidók jobb megismerése is enyhíthet a helyzeten. Utánanézünk, hogy hol élnek ma a zsidók, és milyen nyelveket beszélnek.

 A nők mindig arra vágytak, hogy a férfiakkal egyenlő bánásmódban részesüljenek. Hogy ezt elérjék, kommunikációs stratégiáikat is átformálják. Vajon ez hova vezet?

A férfiak és nők beszédét, kommunikációját külön-külön ritkán jellemzik (ha mégis, akkor sem különösebben tudományosan). Ez azért van, mert jellemzésük nagyban függ a másikétól, valamilyen tényező alapján történő összehasonlításukból születnek.

Az örök második (Forrás: Wikimedia commons / Daryona)

 

A hétköznapi szemlélet talán már átalakulóban van, de ha a férfiak és a nők közötti különbségekről van szó, az összehasonlítás általában nem a tudomány semleges megközelítésével történik, hanem a régóta megszokott felállásban: a női nyelvhasználatot a férfiakéhoz viszonyítják, mint egy alacsonyabb értékű nyelvváltozatot, nyelvhasználatot a normához.  A tudomány álláspontja azonban más: a különbségeket „csak” feltérképezi, vizsgálja és leírja, de nem célja azokat „jónak” vagy „rossznak” értékelni.

A nyelvi intolerancia veszélyes kór, időnként megfertőzi a legműveltebb, legnyitottabb embereket is. Egy lerágott csonton vizsgálgatjuk a fognyomokat.

H. Mihály, a buzgó „nyelvvédő”, eligazítást kér a médium (médiumok) ésmédia (médiák) szavak használatáról. „Lerágott csont” – mondhatnám, hiszen írtak erről már sokan, például 1995-ben a Beszélőben Tamás Gáspár Miklós, 2004-ben pedig a Magyar Narancsban Nádasdy Ádám. De érdekes a történet, ezért talán hozzátenném a saját véleményemet.

Nem sültek át, de már nem is nyersek: médiumok vagy médiák? (Forrás: Wikimedia commons)

 Nem minden pont úgy van, ahogy az iskolában tanultuk. Különösen igaz ez a nyelvtanra. Még a legalapvetőbbnek és legvitathatatlanabbnak tűnő fogalmaink sem a nyelvre, hanem sokkal inkább a nyelvi jelenségek leírására használt nyelvtani felfogásunkra jellemzőek. Amiről pedig azt hinnénk, hogy biztosan öröktől fogva való, arról is kiderülhet, hogy szinte újdonság.

Már általános iskolában megtanultuk, hogy a szavak egyes alakjain belül meg lehet különböztetni tövet és toldalékokat, az utóbbiaknak altípusairól is hallottunk (képzők, jelek és ragok). Az igazságtól szóban a tő az igaz,toldalék a ság és a tól, ez utóbbi kettő közül az első képző, a második rag. Azokat a kisebb nyelvtani egységeket, amelyek a szavakat alkotják, morfémáknak nevezzük. Az ilyen jelenségekkel és ezek modellezésével foglalkozik a nyelvtan egyik központi területe, amelyet morfológiának vagy alaktannak hívunk.

Különös Sylvester... legalábbis mai szemmel...